Fotó: Marco Borggreve

„Pace, …, egyszerűen fantasztikus zongorista.” Süddeutsche Zeitung – 2012. augusztus 27.

 

Enrico Pace Riminiben, Olaszországban született. Franco Scala növendékeként a Rimini Conservatory diákja volt Pesaro-ban, ahol karmesterként és zeneszerzőkét végzett, később pedig az Accademia Pianistica Incontri col Maestro tanulója lett Imolában. Jacques De Tiège volt a legkedvesebb mentora. Nemzetközi karrierjét az 1989-es Utrecht International Franz Liszt Piano Competition első díjának elnyerésével kezdte.

 

Azóta Enrico Pace körbejárta a világot, olyan városokban adott koncerteket, mint Amsterdam (Concertgebouw), Milánó (Sala Verdi és Teatro alla Scala), Róma, Berlin, London (Wigmore Hall), Dublin, München, Salzburg, Prága és Dél-Afrika különböző városai. Számos fesztiválon lépett fel, mint a La Roque-d’Anthéron, Verbier, Lucerne, Rheingau, Schleswig-Holstein és a Husum.

Többek között a következő karmesterekkel dolgozott együtt: Roberto Benzi, David Robertson, Andrey Boreyko, Mark Elder, Janos Fürst, Eliahu Inbal, Lawrence Foster, Kazimierz Kord, Jiří Kout, Gianandrea Noseda, Walter Weller, Carlo Rizzi, Jan Latham-Koenig, Vassily Sinaisky, Stanislav Skrowaczewski, Bruno Weil és Antoni Wit.

 

Keresett szólistaként olyan nagynevű zenekarokkal játszott együtt, mint a Royal Concertgebouw Orchestra, a Munich Philharmonic, a Bamberger Symphoniker, a BBC Philharmonic Orchestra, az Orchestra of Santa Cecilia Rome, a Rotterdam Philharmonic, a Dutch Radio Philharmonic, a Netherlands Philharmonic, a Sydney és Melbourne Symphony Orchestra zenekarok, a Konzerthausorchester Berlin, a MDR-Sinfonieorchester Leipzig, a Warsaw Philharmonic Orchestra, a RTE National Symphony Orchestra, a G. Verdi Orchestra Milan és a Filarmonica Toscanini Parma.

 

Enrico Pace lelkes kamarazenészkét olyan partnerekkel lépett színpadra, mint a Keller Kvartett, az RTE Vanbrugh Quartet, a Quartetto Prometeo és Daniel Müller-Schott csellista, Sharon Kam klarinétos és Marie Luise Neunecker kürtművész. Rendszeres vendége kamarazenei fesztiváloknak, koncertezett már Delft-ben, Moritzburg-ban, Risør-ban, Kuhmo-ban, Montreux-ban, Stresa-ban és West Cork-ban.

 

Jelenlegi és jövőbeni megbízásainak keretein belül együttműködő partnerei a Netherlands Philharmonic Orchestra, a Maggio Musicale Fiorentino zenekara, a Magyar Nemzeti Filharmónia, a Göteborg és London Symphony Orchestra zenekarok, a Stavanger Symphony Orchestra, és a Rheinische Philharmonie. A Beethoven szonáta ciklust Leonidas Kavakosszal adja elő többek között New York-ban (Carneige Hall), Athénban, Florence-ben, Milanban, Amsterdam-ban, Moszkvában és Tokióban, a Salzburg Festival és a bonni Beethovenfest rendezvényeken, valamint további duó koncertek adnak az USA-ban, Európában és Kínában. Frank Peter Zimmermann-nal Bach szonátákat visznek színpadra többek között New York-ban, Amsterdam-ban, Zürichben, Frankfurtban, Bambergben és Japánban. Matthias Goerne-el adja elő Schubert Schwanengesang-ját a milánói Scala-ban; Antoine Tamestit brácsaművésszel fellépnek Zürichben, Frankfurtban és Cologne-ban.; Akiko Suwanai szólistával Japánban ad koncerteket; Sung-Won Yang csellistával Koreában és Japánban adnak elő, valamint szóló koncertjei is lesznek többek között az Amsterdam-i Concertgebouw-ban és a müncheni Herkulessaal-ban.

 

Enrico Pace folyamatos partnerei Leonidas Kavakos, Frank Peter Zimmermann és Liza Ferschtman hegedűművészek. Kavakosszal és a csellista Patrick Demenga-val lemezre vették Mendelssohn zongoratrióit (Sony Classical). Beethoven hegedű-zongora szonátáit Kavakosszal vette fel, és 2013 januárjában a Decca Classic kiadásában jelent meg. Busoni második hegedűszonátáját és J. S. Bach hat hegedű-zongora szonátáját (BWV 1014-1019) Zimmermannal vették lemezre a Sony Classical kiadásában.

 

Liszt Ferenc Années de pèlerinage „Suisse” és „Italie” darabjainak sokat dícsért szólófelvételét a Piano Classics adta ki 2011-ben.

 

További információk a művészről: https://www.baldrighi.com/artista/enrico-pace.aspx