Fotó: Lili Roze

„Elkötelezett zenész és sokszínű személyiség, Henri Demarquette csellójátéka úgy hat az emberre, mint egy mélyről feltörő erdőtűz: egyetlen mozdulata sem hagyja a közönséget hidegen, a zene tudatalatti rétegeit mozgatja meg.” O. Bellamy (Le Monde de la Musique)

 

Henri Demarquette 1970-ben született, és tizenhárom évesen kezdte el tanulmányait a párizsi Conservatoire National Supérieur de Musique intézetben Philippe Muller és Maurice Gendron tanítványaként. A Premier Prix díjat ellenszavazat nélkül ítélték oda neki, valamint Pierre Fournier-val és Paul Tortelier-vel is együttműködött, mielőtt Bloomingtonban (USA) Janos Starker keze alá került.

 

Demarquette tizennégy éves korában már színpadhoz szokott zenész volt, és tizenhét évesen debütált a párizsi Théâtre du Châtelet-ben adott szólókoncertjén, valamint a France 3 Television csatornának készített felvételével, Hélène Grimaud közreműködésével. Felfigyelt rá Lord Yehudi Menuhin, akinek vezénylete alatt Dvorák csellóversenyét játszotta el Prágában és Párizsban.

Azóta nemzetközi karrierje során számos fővárosba eljutott a legjobb francia és nemzetközi zenekarokkal – legutóbbi partnerei az Orchestre National de France, London Philharmonic, Vienna Chamber Orchestra, Paris Orchestral Ensemble, Tokyo Symphony, Bordeaux Aquitaine National Orchestra, Symphonia Varsovia, és a Neue Philharmonie Westphalen zenekarok voltak – és legkedvesebb zongorista partnereivel is fellépett, mint Boris Berezovsky, Michel Dalberto, Jean-Bernard Pommier, Fabrizio Chiovetta, Vanessa Benelli-Mosell vagy Jean-Frédéric Neuburger.

 

Henri Demarquette emellett rendszeresen fellép Richard Galliano francia harmonikással, Bachtól Galliano-ig terjedő repertoárral. 2014-ben előadták Richard Galliano „Contrastes” című darabját, melyet harmonikára, csellóra és zenekarra írt. 2015-ben vonósnégyest alapított Augustin Dumay, Svetlin Roussev, és Miguel da Silva művészekkel együtt.

 

Michel Legrand egyik versenyművét H. Demarquette-nek ajánlotta, aki első alkalommal adja azt elő a Orchestre Philarmonique de Radio France kíséretével, Mikko Franck vezénylete alatt, a Sony Music felvételével.

 

2014-ben H. Demarquette a L’Ensemble Vocal Sequenza 9.3 együttessel együtt színpadra vitte a Vocello nevű produkciót, csellóval és a capella kórussal. A programjukban megtalálhatók reneszánsz darabok, melyeket kortárs vonatkozásokkal adnak elő. 2012 óta számos művet írtak az együttes számára.

 

2016-ban a Vocello a Collège des Bernardins intézet bentlakó társulata volt. 2012 óta Michel Onfray rendszeresen meghívja Demarquette-t a Université Populaire de Caen nevű projekt eseményeire, ahol egy esszéistával, egy költővel és Jean-Yves Clément zenésszel működnek együtt. A társaság a zene különböző aspektusairól beszélget kötetlen formában.

 

Kíváncsi természetéből adódóan Henri Demarquette rendszeresen előad modern műveket és különleges érzéke van a ritka darabokhoz. Szorosan együttműködik korunk nagy zeneszerzőivel és olyan szerzők műveit adja elő, mint Olivier Greif (a «Durch Adams Fall» Concerto), Pascal Zavaro (Concerto), Eric Tanguy (Nocturne), Florentine Mulsant (Sonata) vagy Alexandre Gasparov (Nocturne).

 

Henri Dutilleux „Tout un monde lointain” című versenyművét, melyet a Mannheim Akasemisches Orchester közreműködésével adott elő Frédéric Chaslin vezénylete alatt, a France Europe Média vette fel a SACEM segítségével.

 

A zene iránti nyitottságát felvételei is tükrözik: Demarquette számos felvétele díjat nyert Franciaországban és külföldön is. Emellett a „Prix de la Fondation Simone et Cino del Duca” díjat is neki ítélte az Académie des Beaux Arts.

 

Henri Demarquette az 1725-ös „le Vaslin” Stradivari csellón játszik, melyet a LVMH/ Moët Henessy. Louis Vuitton bocsátott rendelkezésére, egy 1820-ban készített Persois vonóval kiegészítve.

 

 

További információk a művészről: http://www.henridemarquette.com/henri-demarquette_accueil_en.htm