_KAP6090„A Kaposfest egy beavatási szertartás”

Idén augusztus 13 és 19 között a klasszikus zene rajongóinak nagy örömére ismét megrendezik a Kaposfestet, azaz a Kaposvári Nemzetközi Kamarazenei Fesztivált. Az egyhetes rendezvénysorozatra a bérletvásárlók nagy része már az előző fesztivál alatt, gyakorlatilag látatlanban (hiszen a fellépők listája és a műsor még nem nyilvános) foglalta le a székeit a kaposvári Szivárvány Palota koncerttermébe. A feltétlen bizalom kialakulásáról, az előkészületekről, koncepcióról és újdonságokról Bolyki György fesztiváligazgatót kérdeztük.

Már a tavalyi fesztivál alatt elkelt az idénre meghirdetett bérletek több, mint kétharmada. Azóta decemberben karácsonyi akciótok is volt – maradt még egyáltalán tavaszra?

Nem, már nincs. De hála Istennek, a Kaposfesten már évek óta ez a “rutin”; augusztusban, amikor zajlik a fesztivál, a többség megrendeli a következő évre a bérleteket.

… mindezt úgy, hogy még most sem nyilvános a program, a fellépők listája. Ez hatalmas bizalmat feltételez a közönség részéről.

Minden koncertünk teltházzal megy. Ez a fajta bizalom számunkra óriási megtiszteltetés és visszaigazolás, mi pedig meg is teszünk mindent, hogy ne okozzunk csalódást. Persze, én könnyen beszélek, mert Baráti Kristóf és Várdai István személye mindenki számára a legmagasabb szintű garancia.

Ez biztosan hatalmas erőt, pozitív lendületet ad, de ugyanakkor nem nő a nyomás rajtatok?

Dehogynem. Aki valaha felért a csúcsra, jól tudja, hogy bár az oda vezető út sem könnyű, ott maradni még nehezebb. Rengeteget kell azon dolgozni, hogy ha már egyszer megszereztük a közönség bizalmát, ne veszítsük el, hanem még inkább erősítsük.

Évről évre tudatosan emeltek be valami újat, nem megszokottat a repertoárba; tavaly például rendhagyó módon nem csak kamarazenei darabok, de versenyművek is helyet kaptak a műsorban. Az Erkel Ferenc Kamarazenekar rezidens zenekarként volt jelen a fesztiválon, amire korábban szintén nem volt példa, illetve a kísérőprogramok is igen változatosak rendszerint. Idén milyen újdonsággal készültök?

A Kaposfest 2010-ben indult, a programok szerkezete azóta változatlan. Én már 2010-ben azt mondtam, hogy ennél jobb fesztivált nem tudunk csinálni, csak ugyan ilyen jót. Ami mást nyújthat, újdonságot jelenthet, az a műsor és a fellépők névsora, ennek kialakítása pedig a művészeti vezetők, Baráti Kristóf és Várdai István feladata. Az idei fesztiválon is sok-sok kiváló, eddig a hazai közönség előtt kevésbé ismert tehetséggel lehet megismerkedni – úgy látom, a művészeti vezetők koncepciója az, hogy évről évre új fellépőket hozzanak Kaposvárra. Az első öt évet inkább az jellemezte, hogy kialakult egy törzsgárda, akik rendszeresen szerepeltek, rajtuk kívül volt négy-öt újonnan meghívott művész. Most ez az arány nagyjából fordítottan néz ki.

A Kaposfesten naponta 2 klasszikus zenei koncertet szervezünk, előzetes műismertetőkkel kiegészítve, de a közönségünknek reggeltől késő estig nyújtunk magas színvonalú élményeket. Ezek mindegyike valahogy a zenéhez kapcsolódik. Az előző évekhez hasonlóan eljön hozzánk Sárközi Lajos és cigánybandája, akik minden este a Kapos Hotel teraszán muzsikálnak majd, emellett ismét lesznek könnyűzenei koncertek, mintegy “levezetés” gyanánt. A különféle programokkal együtt gyakorlatilag egy élményfolyam szokott lenni ez a hét Kaposváron – nem véletlen, hogy sokan ide is költöznek arra a hétre, Somogy megye szívébe.

Tavaly, amikor a kései és kényszerű művészeti vezető váltás miatt gyakorlatilag krízishelyzetben kellett összerakni a hétnapos programot, meghívni az előadókat, azt mondtad, szívesen segítettél volna Baráti Kristófnak és Várdai Istvánnak, de néhány nappal azután, hogy elvállalták a szerepkört, már készen is voltak vele. Idén mennyire szóltál bele a műsor alakulásába?

Én a fesztivál igazgatójaként annak örülök, ha semennyire nem kell beleszólnom. Már télen is ott tartottunk, hogy szabályos dömping volt a fellépő művészekből, hiszen amikor 2015-ben a fiúk szóltak nekik, sokan azt mondták, hogy a kései felkérés miatt sajnos nem tudnak jönni, de 2016-ra mindenképpen. Így történt, hogy decemberben már több produkcióval kellett számolnunk, mint amennyi befér a programba. Végül abban maradtunk, hogy nem lesz idén rezidens kamarazenekarunk, mivel borzasztóan kellemetlen lett volna annyi előre bejelentkezett művészt lemondani.

Említetted, hogy koncepció is az új művészek szerepeltetése, meghívása. Hogy jellemeznéd őket: kifejezetten itthon, Magyarországon számítanak kevésbé ismertnek, de nemzetközi szinten már van egyfajta reputációjuk, vagy a fiatalságukból adódóan számítanak „frissnek”?

Már a kezdetektől tartjuk a filozófiánkat: nem azt kell nézni, ismertek-e itthon a nevek vagy sem. Mindenki bátran bízhat abban, hogy a művészeti vezetők csupa olyan fellépőt hívnak meg, akiket egyszerűen hallani kell. Erre ők maguk a garanciák! Még akkor is, ha zömükről a magyar közönség nem hallott – éppen azért kuriózum ez a fesztivál, mert itt megismerhetik őket. Persze például Frankl Pétert vagy Oli Mustonent nem kell bemutatni, de a szándékunk kifejezetten az, hogy sok legyen a friss fellépő, a friss zenei impulzus. Ami nem is olyan nehéz, hiszen Baráti Kristóffal és Várdai Istvánnal még egyet „fiatalodott” a fesztivál.

Ha már a fiataloknál tartunk: úgy tudom, idén különleges kezdeményezést terveztek elindítani az egyetemisták körében. Mesélnél erről?

Minden évben egy adott egyetem diákjai közül meghívunk egy busznyit Kaposvárra, szállást, ellátást és kihagyhatatlan koncertélményeket biztosítunk nekik, majd másnap hazahozzuk őket. Biztosak vagyunk benne, hogy ők egyfajta kovász lesznek a jövő értelmisége számára; elviszik magukkal a Kaposváron szerzett élményeket, mesélnek róla és megfertőznek másokat is. A Kaposfest bizonyos szempontból egyfajta beavatási szertartás. Arra vállalkozunk, hogy azokat a fiatalokat, akik a jövő döntéshozói, a következő generáció minőségi embereinek krémje lesznek, valamilyen módon közel hozzuk a klasszikus zenéhez; meggyőződésem, hogy ilyenfajta érintettség nélkül nem lehet teljes egy magát értelmiséginek valló polgár élete. Ugyanakkor pontosan tudom, hogy a klasszikus zenét nehéz megtanulni szeretni és élvezni, ezért alakítjuk úgy a Kaposfestet, hogy erre ideális alkalmat nyújtson.

Szerinted mennyire képes erősen hatni az általad említett ízlésformáló erő a klasszikus zenét eddig csak hírből ismerő vagy éppenséggel negatív sztereotípiákkal jellemző huszonéves fiatalokra, a kultúrafogyasztási szokásaikra?

Ez sokrétű kérdés, és minden problémát nem tudunk orvosolni. Nyilván sokkal jobb lett volna, ha ők is olyan iskolarendszerben nőnek fel, mint én; minket hordtak Mesélő Muzsikára, remek énekóráink voltak, a legfahangúbb gyerek is kórusban énekelt. Kockáztatni valójuk azonban nincs: minden produkció világszínvonalon szólal meg, világszínvonalúak a körülmények is, hiszen légkondicionált teremben vagyunk, kényelmes fotelekben lehet ülni, és a kiegészítő programok is olyan jellegűek, hogy egy fiatalnak, aki komolyan veszi magát, ideális lehetősége lesz a minőségi szórakozásra.

Tavaly te magad is szerepeltél a koncerteken, összesen tizenkét produkcióban muzsikáltál. Idén is játszol majd?

Az, hogy részt vettem produkciókban, az Erkel Ferenc Kamarazenekar jelenlétéhez kötődött, amelyben én is játszom. Most, hogy nem jön a zenekar, nem szívesen diszponálom magam. Az előző fesztiválokon Kokas Katalin ragaszkodott hozzá, hogy valamiben játsszam, de úgy érzem, az én fellépésem nem annyira fontos egy olyan fesztiválon, amelynek ugyanakkor az igazgatója is vagyok.

Emellett gondolom fizikailag és mentálisan is megterhelő lehetett.

Igen. Én tipikusan az a zenész vagyok, aki minden fellépésbe belehal. Ha színpadra megyek, akkor abba mindent beleadok. A tavalyi együtt muzsikálást nagyon élveztem és hatalmas megtiszteltetés is volt, de ennek a felét is bőven elégnek fogom tartani legközelebb.

Nemrég sikerült megnyernetek szponzornak a Koronás Cukrot. Mennyire nehéz támogatókat szerezni egy klasszikus zenei fesztiválnak, amit ráadásul nem is Budapesten rendeznek?

A kultúra támogatása a legtöbb vállalat számára adóoptimalizálási kérdés, főleg azóta, mióta olyan TAO-törvényünk van, ami érdekeltté teszi a cégeket abban, hogy támogassanak kulturális vagy sporteseményeket, hiszen így előnyösebb adózási szabályok vonatkoznak rájuk. Nekünk egy a bajunk: nem tartozunk azon kulturális rendezvények közé, amelyeket így lehet támogatni, ránk a TAO-törvény nem vonatkozik. Annak széleskörű bevezetése előtt, a legelső fesztiválon még voltak támogatóink, akik azonban a következő években hátat fordítottak nekünk. A tavalyi év volt az, amikor ismét elkezdődött a szponzorálásunk, méghozzá teljesen a kulturális érték alapján. Mi büszkén elmondhatjuk: a Kaposfest támogatója nem nyerészkedik, hiszen nem fűződik hozzá különösebb anyagi érdeke, kizárólag a kulturális értékünk miatt döntött mellettünk. Ilyen módon nekünk hatalmas megtiszteltetés, hogy a Magyar Cukor Zrt. a Koronás Cukor révén együttműködik velünk és segít minket. Ez jelzi, hogy vannak még olyan cégek, amelyek gondolkodásában nem csak az adóoptimalizálás van jelen, hanem a valódi érték támogatása is. A fesztivál legnagyobb támogatója továbbra is a kaposvári önkormányzat, amely a büdzsének nagyjából a felét fedezi, és örömmel mondhatom, ugyanilyen odafigyeléssel támogat minket a kormányzat is, szintén már az indulásunk óta.

Amióta felrebbent a hír, hogy a tavaly (ötéves művészeti vezetői munka után) hirtelen távozott Kokas Katalin és férje, Kelemen Barnabás ugyancsak nyári klasszikus zenei fesztivált rendeznek, csak éppen a fővárosban, Budapesti Nemzetközi Fesztiválakadémia címmel, lehetett olyan cikket olvasni, amelyben ez „ellenfesztiválként” lett megemlítve. Mennyire helytálló ez a definíció – a valós viszonyokat tükrözi vagy inkább ügyes figyelemfelkeltés?

Butaságnak tartom, hiszen fesztivált nem lehet valami ellenében szervezni. Ha Kelemen Barnabás Kokas Katalinnal karöltve időt-energiát szán arra, hogy Budapesten is legyen egy nyári kamarazenei fesztivál, azzal csak nyer a hazai kultúraszerető közönség. Kelemen Barnabást az egyik legnagyobb tehetségnek tartom, Kokas Katalin pedig kiváló kreatív ötletekkel tudja gazdagítani egy fesztivál programját, kár lenne, ha ez a tudás-halmaz nem öltene testet! Örvendetes, hogy a kormányzat is így gondolja, és egy újabb nagyszerű kulturális projektet finanszíroz, nem is kevés összeggel; óriási dolognak tartom, hogy a nemzetközi színvonalú komolyzenei színtér annyira fontos tényező az ország vezetői számára, hogy létre tud jönni Budapesten is egy ilyen fesztivál. Illetve az is pozitív, hogy – látva a fellépők neveit – most a fővárosi közönség is hallhatja majd azokat a remek művészeket, akiket öt éven keresztül törzsgárdaként a kaposvári közönség hallhatott. Ezzel szerintem mindenki jól jár.