Az új munkahelyemen egy volt alkoholistával beszélgettem
Nemrégiben úgy döntöttem, hogy ideje munkahelyet váltanom. Az előző volt az első munkahelyem, és összesen négy évet húztam le ott. Amikor odakerültem, eleinte minden munkakörülmény pozitívnak tűnt, na meg aztán az a gondolat is motivált, hogy végre felnőtt, pénzkereső férfivé váltam. Időszerűnek éreztem már, hiszen az egyetemi éveimet sokáig elhúztam, egy-két tárgyból nehezebben, csak többszöri próbálkozásra mentem át, és a szakdolgozatom leadásával is csúsztam egy évet. Az átlaghoz képest később érkezett el tehát az a pont az életemben, amikor teljes állásban kezdtem dolgozni (előtte csak alkalmi melókat végeztem). Hiába azonban a kezdeti lelkesedés, mára elegem lett a munkahelyemből. Ráébredtem arra, hogy a fizetéssel nem vagyok elégedett, nem is szólva arról, hogy négy év alatt egyetlen fizetésemelést sem kaptam. A kollégáimat sem kedveltem igazán, egy-két kivételtől eltekintve. A váltás mellett határoztam tehát, ami jól sült el. Az új helyen a munkatársaimat is hamar megszerettem, különösen az egyiküket, akivel rövid idő alatt komoly témákra terelődött a szó. Többek között bevallotta nekem azt is, hogy sokáig alkoholizmussal küzdött, és a gyógyulásban (vagy is inkább: a tünetmentességben) a Felépülők Családi Felépülési Központ segített neki.
Ha már így alakult, megkerestem a Felépülők weboldalát, ahol sok érdekességet tudtam meg az alkoholizmusról. Olvastam például egy hosszú, és nagyon érdekes cikket arról, hogy mik is az alkoholizmus fokozatai. A cikk az alkoholizmus fokozatait és a problémás ivási mintákat mutatja, és arra mutat rá, hogy mikor válik az alkoholfogyasztás kockázatossá. A WHO ajánlása szerint felnőtt nőknél heti 2, férfiaknál 4 egység fogyasztása még normálisnak tekinthető, ám ez az iránymutatás figyelmen kívül hagyja az alkohol addiktív hatását. Az alkohol toleranciaszintje egyéni adottságoktól függően változik, és rendszeres fogyasztás esetén növekedése előrevetíti a függőség kialakulását.
A cikk megkülönbözteti a normális, szociális ivást – mely ritkán, ünnepi alkalmakkor, kis mennyiségben és társasági környezetben történik – a kóros ivástól, amely rendszeres, mindennapos, vagy problémákra hivatkozva történő ivással jár. A kóros ivás két formája ismert: az egyik a mindennapos, „TV-ivás”, mely az egyén önfokozatos tolerancia-emelkedéséhez vezet, a másik pedig a problémamegoldó ivás, melyet az érzelmi nehézségek indokolnak. Mindkét esetnél a tagadás és a szégyen érzése egyre erősebbé válik, így az illető nem ismeri fel időben a súlyos problémát. A szerző három típusú alkoholistát különböztet meg: az első, a „szinten tartó alkoholbeteg” folyamatosan, kontrolláltan fogyaszt, de hiánytüneteknél válik nyilvánvalóvá a probléma; a második, a kontrollvesztő alkoholista ritkán iszik, ám iváskor teljesen elveszíti az önkontrollját; a harmadik, az általános alkoholbeteg mindkét mintázatot ötvözi. A betegség lefolyása hosszú évtizedeken át tart, melynek során a negatív következmények – családi, munkahelyi, egészségügyi problémák – egyre súlyosabbá válnak.
Végső soron a cikk arra ösztönzi az olvasót, hogy a figyelmeztető jelek észlelésekor időben kérjen segítséget, mivel az absztinencia az egyetlen hatékony megoldás a progresszív alkoholbetegség előrehaladásának megállítására. Emellett a cikk rámutat, hogy az ivási szokások alakulása gyakran rejtve marad a környezet számára, hiszen a magas toleranciával rendelkező személyek látszólag normálisnak tűnhetnek, míg a kontrollvesztő típus egyértelműen feltűnik. Az üzenet világos: az alkoholizmus nem egy egyszeri esemény, hanem egy fokozatos, progresszív betegség, melyben a megelőzés és a korai beavatkozás elengedhetetlen, hogy az illető megőrizze életminőségét és megelőzze a tragikus következményeket.
A Felépülők weboldala sokat segített abban, hogy tisztábban lássak az alkoholizmus fokozatainak témájában.