Camille Thomas

 

cselló

„Felfedezték a cselló új csillagát” Jens Rasmussen, DR Radio Denmark 2014

 

Camille Thomas francia-belga csellista 2014-ben a Fench-Grammys ’Les Victoires de la Musique’ rendezvényen megkapta „Az év újonca” kinevezését, majd a Musiq’3 – RTBF őt választotta Beglium képviselőjének az European Broadcasting Union Competition versenyen, ahol első díjat nyert és a „2014 Új Év Tehetsége” címet is neki ítélték. 2017-ben megkapta az ECHO Klassik Preis díjat, és egy exkluzív szerződést írt alá a Deutsche Grammophon International kiadóval, így negyven éve ő az első csellista, aki egy elismert Yellow Label kiadóval leszerződött.

 

Camille nagy lendülettel hódítja meg a világ színpadait. Olyan karmesterekkel dolgozott már, mint Paavo Järvi, Mikko Franck, Marc Soustrot, Darrell Ang, Kent Nagano, Stéphane Denéve és olyan zenekarokkal lépett fel, mint a Deutsche Kammerphilharmonie Bremen, Academia Santa Cecilia, Sinfonia Varsovia, Staatorchester Hamburg az Elbphilharmonie-ban, a Lucerne Festival Springs a müncheni Herkulessaal-ban, az Orchestre National de Bordeaux, Brussels Philharmonic és még sokan mások.

 

Mikko Franck nemrég meghívta őt, hogy Sol Gabetta-t helyettesítve lépjen fel az Orchestre Philharmonique del Radio France zenekarral Hannoverben. A fellépést minden hannoveri kritikus nagy elismeréssel méltatta.

 

A török zeneszerző és zongorista, Fazil Say neki írta a „Never Give Up” című csellóversenyét, melynek világpremiere 2018. április 3-án volt a Théatre des Champs-Elysées-ben az Orchestre de Chambre de Paris zenekarral, Douglas Boyd vezényletével.

 

Camille tanulmányait Marcel Bardon és Philippe Muller keze alatt Párizsban és Stephan Forck-kal Berlinben kezdte, majd a Hochschule für Musik Hanns Eisler berlini és weimari intézményeiben Frans Helmerson és Woflgang-Emmanuel Schmidt osztályában fejezte be.

 

Camille egy Ferdinand Gagliano (Nápoly, 1788) által készített hangszeren játszik, mely a “Chateau Pape-Clément” nevet viseli. A hangszert Bernard Magrez kölcsönözte neki, a vonót pedig Eugéne Sartosy készítette, melyet a Foundation Roi Baudoin – Fonds Bollandsee kölcsönzött neki.

 

 

További információk itt találhatók.